Multikulturális Kávézó
Három fő szempont alapján vizsgáltam meg a N’importe qoui mint közös vállalkozás színterében megvalósuló kultúraközi kommunikációt; íme az első:
Szerepek, döntéshozási mechanizmusok
Ezt a kis csapatot négy (vagy legalább három és fél) különböző kultúra, négy különböző karakter, és két különböző nem: két férfi, két nő alkotja.
Stefano képviseli a szilárd alapot. Ő az egyetlen törzsgyökeres római, a csoport legidősebb tagja (38 éves). Ha szükséges, ő tárgyal a hatósággal, a hivatalos ügyeket, levelezést ő intézi, hiszen ő mozog igazán hazai terepen, és ő az egyetlen, akinek az olasz az anyanyelve. Személyisége nem felel meg az olaszokról kialakított klasszikus sztereotípiának. Nyugodt, higgadt természetű, nem fecseg, de ezzel együtt nyitott személyiség. Nem főnökösködik, mégis azt lehet mondani, hogy bizonyos mértékű tekintélyt képvisel a csapatban.
Hélene-nek mindig rengeteg ötlete van: ő találta ki a hely arculatát, ő álmodta meg, hogy nézzen ki a kávézó, a berendezéstől a színekig. A tervezésbe persze a többiek is beszálltak, de ő volt a forrás, majd a kivitelezést négyen, illetve barátok segítségével, saját kezűleg oldották meg.
A programok szervezésében is ő és Stefano a kezdeményezők. Ha a kávézó irodalomhoz kapcsolódó oldalát tekintjük, akkor ők ketten képviselik azt a leginkább. Stefano jól kamatoztathatja eddigi tevékenységét: eddigi munkája során szerzett kapcsolatait a programok szervezésében, újságíró-mivolta a promócióban van segítségére. Hélene pedig végzettségének, alapvető érdeklődésének, illetve személyiségének köszönhetően rengeteg embert ismer. A francia lány egy bizonyos szempontból a középpont, az összekötő kapocs. A társaság tagjai rajta keresztül ismerték meg egymást. A kommunikáció szempontjából fontos szerepe van: azon túl, hogy ő beszél a legtöbbet, ő az, aki a csapat minden tagjával folyamatos kapcsolatot tart, ezáltal egy integráló erőt képvisel. Hirtelen természetéből fakadóan neki van a legtöbb konfliktusa, ugyanakkor ő oldja fel a legkönnyebben azokat.
Annak ellenére, hogy Stefanon és Hélene-en keresztül szerveződik a kulturális programok többsége, nem jelenti azt, hogy csak ők ketten határoznának ezekben a kérdésekben. A társaság mindenben szigorúan közösen dönt, ha kell, éjjel ül össze a csapat, hogy mindent meg tudjanak beszélni.
Caroline Stefanohoz hasonlóan nem egy stresszes alkat. Hélenetől megkülönbözteti csendessége és alapvető derűje francia barátnője kissé rapszodikus hangulatingadozásaihoz képest. Bár ő már Európában szocializálódott, ezek a jellemvonásai afrikai gyökereit csillantják meg. A csoportban betöltött szerepét nehezebb meghatározni, inkább a háttérben dolgozik, de nagyon jó intuitív meglátásai vannak. Mint ahogy egy sikeres férfi mögött gyakran áll egy jó feleség, úgy biztosít ő a csapatnak egy gondoskodó női hátteret. Ő mindenkire odafigyel, ösztönösen ügyel arra, hogy a többiek jól érezzék magukat, legyenek akár a társai vagy a vendégek. Véleményét, ötleteit nem tolja előtérbe, nem erőlteti rá a többiekre, a legtöbb kérdésben kompromisszumra kész.
Randi viszont idáig élete nagyobbik részét Ázsiában töltötte. A keleti kultúrákra jellemző kollektivista szemléletmód sok esetben felfedezhető nála: a csoport érdekeit abszolút a magáé elé helyezi. Ritka, hogy ő nemet mondjon bármire is. A Rómában töltött munkája során egy napot sem hagyott ki betegség miatt. Az ok pedig nem valamiféle munkamánia vagy a pénzbevétel kiesésétől való félelem, hanem az, hogy ő tudja, hogy rá szükség van, és ha nem menne el dolgozni egy nap, azt a többieknek nehézségeket okozna. Ezt pedig nem szívlelné. Így amiben csak tud, alkalmazkodik a többiekhez. Az alkalmazkodás Ázsiában nem gyengeségből fakad, hanem a harmóniára való törekvésből. A döntéshozásban természetesen neki is van szerepe: neki van a leghosszabb báros, kávézós múltja, így a N’importe quoi működtetéséhez tapasztalatai elengedhetetlenek. Ezen túl a kávézó névjegye nála is folyamatosan ott van és ha találkozik egy zenésszel, ő ugyanúgy kezdeményez és névjegyet cserél. Ilyen szempontból az ő hátránya annyi, hogy mivel egy másik kontinensen nőtt fel, és nem tanult róla, nem ismeri úgy az európai kultúrát: az irodalmat, a zenét, így hiába mondja neki valaki, hogy swinges stílusú zenét játszanak, ez számára nem sokat mond.
Mivel négyük közül mindig egyszerre egy valaki dolgozik a kávézóban, a könyveket, amiket árulnak valamennyire mindannyiuknak ismernie kell, így Randi is lassanként - akarva akaratlanul – megismerkedik néhány európai szerzővel és műveikkel.