Multikulturális                         Kávézó

 

Vagyonhoz, javakhoz való viszony

 

A kávézó helyiségét négyen, közösen bérlik és minden - a vállalkozáshoz kötődő - költséget egyenlő részben osztanak meg. Az induláshoz mindenkinek kellett, hogy legyen valamennyi alaptőkéje – ezt különböző forrásokból oldották meg, amit később kifejtünk. Annyit elöljáróban, hogy hitelt egyikőjük sem vett fel, bár erre valójában csak Stefanonak lett volna lehetősége. Az üzlet fenntartásához most még - és saját véleményük szerint még egy évig bizonyosan -  mindannyiuknak máshol is kell munkát vállalniuk. A kávézóban ők maguk dolgoznak, ’ingyen’, amíg nem lesz stabil haszon. A munkabeosztást is teljesen egyenlően szervezték meg, mindenki ugyanannyi órát tölt heti szinten a N’importe quoi-ban. Hogy mindehhez kinek mennyit kell dolgoznia a kávézón kívül, az már kicsit differenciáltabb.

Stefano egyedül lakik, és ő az egyetlen, akinek saját lakása van. Ő egy napilap kulturális rovatában az irodalmi szemle felelőse. Biztos egzisztenciával rendelkezik és újságírói tevékenységét akkor sem szeretné feladni, ha a kávézó beindul és sikeressé válik. Számára az irodalmi kávézó valamilyen szinten folytatása mindannak, amit eddig csinált, csak nagyobb térrel, szabadsággal.

Randi nagyon vágyik arra, hogy ne ’másoknak dolgozzon’, függetlenedjen, a maga ura legyen. Ez az eddig leírtakhoz képest ellentmondásnak tűnhet, mert az európai gondolkodásban nehezebben fér össze az, ha valaki egyszerre alkalmazkodó és mások érdekeit előtérbe helyező és egyszerre vannak egyéni, határozott elképezései a jövőre való tekintettel, melyben az önállósulási tervek dominánsak.

 

 

 Rómában, annak ellenére, hogy az idegenforgalomból, vendéglátásból él a város, az ebben a szektorban foglalkoztatottak nagy része feketén dolgozik. Randi 7 év alatt rengeteg helyen dolgozott, de még egy szerződése sem volt. És nem lehet azt mondani, hogy ez csak a kiszolgáltatott bevándorlókra igaz, mert ugyanez a helyzet Hélene esetében is. A fizetés pedig arra elég (5EUR/óra), hogy valaki fenntartsa önmagát, de ahhoz hogy félre is tudjon tenni valaki, ahhoz az kell, hogy két helyen dolgozzon. Rómában egyedül lakást bérelni nagyon drága. Ezért nem csak egyetemisták körében elterjedt az, hogy az albérletekben népes társaságokat találunk, és jó esetben egy szobára egy ember jut.

Randinak kell a legtöbbet dolgoznia ahhoz, hogy a saját részét tudja fedezni. Ő hétfőtől péntekig reggel fél kilenctől este hatig pincérkedik egy bárban, így a saját kávézóban neki jut még két este, illetve az egész szombat és vasárnap.

Randiról még elmondható, hogy az anyagi természetű dolgok tekintetében meglehetősen nagyvonalú. Ebből akadtak már problémái, amikor ezt a jellemvonását kihasználták: könnyen rá lehet venni, hogy kisegítsen másokat, többször adott kölcsönt, amit nem, vagy csak évek múltával kapott vissza.

Hélene egy nagyon gyakorlatias lány, egyedül tartja fenn magát már régóta, de a kávézó indulásához, mint azt már említettük, kapott némi családi támogatást. Ennek ellenére őt nem annyira az anyagi jólét, biztonság, mint inkább álmai megvalósítása motiválta az irodalmi kávéház létrehozásában. Ő dolgozik egy másik helyen is, de nem minden nap, szabadnapjain pedig franciát tanít, ami jó kiegészítést jelent számára.

 

 

Caroline–nak is van kötődése az irodalomhoz, főleg a francia irodalomban járatos, de magától biztos nem jutott volna eszébe, hogy egy irodalmi kávéházat nyisson. Tetszett neki az ötlet, Hélene egyik legjobb barátnője volt, Stefanoval egykor egy párt alkottak, így ’belekeveredett’ a vállalkozásba. Számára fontos motiváció az anyagi szempont: egy lehetőség az egyik napról másikra való élés megváltoztatásához. Jelenleg ő is albérletben lakik többedmagával. Az ő szülei már nem élnek, az ő vagyoni hátterét egyrészt a rámaradt szülői örökség, másrészt a madagaszkári rokonság támogatása jelenti.

 

 

Vissza: Első szempont>>          Tovább: Harmadik szempont>>